Soltis Lajos Színház  Facebook YouTube Instagram English

BOHÓCORR II.

Miként zavarja össze a patkolatlan, de lelkes blogoló, az olvasó nézőt.


Minden valószínűséggel nem leszek olyan alapos a Kis Zaches tartalmának ismertetésében, mint volt az Kéky Lajos dr. a világirodalom klasszikusaival (és minő tragédia számomra, nincs benne egy darab Hoffmann sem – lehet, mert 1921-ben került ki a nagyra becsült Wellisch Béla szentgotthárdi nyomdájából), melyet érettségi előtt olyan nagy szeretettel forgatunk poétikai készültségünk növelésére. Kinek volt tizenévesen arra kedve, hogy végigszenvedjen egy Thackeray Vilmos Makepeace: Hiúság vásárát, A Karoling-mondakört, A Cid-mondakört, vagy Plautus: A bögre c. vígjátékát, amiből Molière bőven merített, hogy megírja A Fösvényt? Valakinek biztos, de nekem nem. „Nem hasznos a futás, de szégyen.” alapon bevallom, nem úgy van, hogy nem olvastam, csak valahogy mindig más kötetek kerültek a kezem ügyébe, mint amit valakik előírtak a tantervben. (És határozottan ragaszkodom azon hitelességhez, tessék ezt úgy érteni, hogy életem első ponyváját már krisztusi koromban olvastam, régen azután, hogy próbálkoztam volna egy saját kútfőből merített hasonló stílusirányzatra hajazó mű megírásával. Hovatovább, egy egyházi iskolában az ember, nem azzal dicsekszik, hogy: „Én a rózsa nevét olvasom.”, mert az még a nyolcvanas években indexen volt. És az sem volt biztos, hogy a szigorú, de jó szándékú prefektusunk 1997-ben tudta, hogy már lekerült a tiltólistáról Eco klasszikusa.)

Egy műnek a tartalmi összefoglalása többféle módon történhet: szubjektíven, objektíven, helyesen, helytelenül (és mint olyan, ennek a lehetőségét ebben a bejegyzésben igyekszem majd tökéletesen kimeríteni), jól, rosszul (ezt majd mindenki eldöntheti magának, valamint e-mailen irányomba kifejezheti véleményét vagy esetleges aggodalmát e tárgyban, hiszen az interaktivitás korában élünk – s néha tényleg azt kívánom, bár korábban éltünk volna), az antagonista, a protagonista szemszögéből, sőt, még a mellékszereplők szemszögéből is (elég csak Tom Shoppard Rosencrantz és Guilderstern halott c. abszurd darabjára gondolni, ahol a dán királyfi tépelődései úgy a háttérbe szorulnak a két mamlasz-karakter ténykedésének lefestése során, mint ebben a bejegyzésben a Kis Zaches tartalmi ismertetése). Lehet továbbá szüzsé, tartalmi leírás, „elmesélés”, sőt – megkockáztatom – még szinopszis is (de ebben a Juli kijavít, ha tévednék).

Sokan politikai szatíraként tekintenek Hoffmann darabjára, és nincs is kizárva, hogy igazuk legyen, de én – lehet „olvasatlanságom” és hozzájuk képest alulképzettségem miatt – nem elsősorban a kultúrpolitikai aktualitását veszem rögtön észre, hanem inkább a Milton-Poe kultúrtörténeti vonulatát, mely tele van szebbnél-szebb lírai leírásokkal (Milton – amit Dosztojevszkij a tökélyig fejlesztett egy cipősarok leírására, akire Hoffmann nagy hatással volt), hemzseg a hátborzongató misztikától (Poe – ki szintén hoffmanni „tanítványnak” mondható, hamisítatlan álomvilága (vagy világa?) megteremtésében). Hiába. Ahogy egy szerb kőműves mondta Belgrád egyik külvárosában, a „Két galambhoz” sörmérőben: „Eh, jebi ga! Romantičar sam u duši.” Ami szabad fordításban, és a perverziók kihagyásával, annyit tesz: „Mit tehetek, ha romantikus vagyok.”

Ezek tudatában, talán senkit nem lepne meg, ha a szocpolitilagot kihagyom, és kissé emocionálisabb szempontból közelítem meg a tartalmi ismertetést.

Az egyik antagonista szempontjából, ilyen a történet: Van egy testi fogyatékkal (az elején szellemivel is) élő pici, homunkulus-szerű szerzet, akit egy tündér, miután az országban kikiáltják a felvilágosodást és a hozzá hasonlókat elűzik otthonaikból, olyan varázserővel ajándékoz meg – a bosszúvágytól vezérelve –, hogy a kis gnóm környezetében, ha valaki jót tesz, azt a csúfságnak tulajdonítják, de ha ő tesz rosszat, azt másnak, ezzel mintegy saját bosszúja eszközévé téve a szerencsétlen porontyot.

A hősszerelmes szemszögéből: Van egy undorító alak, aki még jóképűnek sem mondható, nemhogy délcegnek, és folyamatosan a csajom körül legyeskedik – sikerrel.

A naiva szemszögéből: Apám megbolondult, arra kényszerít, hogy olyanhoz menjek hozzá, akit nem szeretek. Kicsi szünet. (Közbe csikorognak a fogaskerekek a buksiban… Majd…) De nagyon jóképű.

A címadó karakter szemszögéből, aki akár prota-antagonista is lehet, vagy anti-protagonista: Mindenki engem bántott, csúfolt, meg kinevetett, de most életem teljében, fenn vagyok a csúcson, mert mindenki szeret és elismer. Csak ha szállok le az ágyról bele ne lépjek az ágytálamba… 

                                          - emil -



Vissza a blog főoldalhoz

Elérhetőségek

Soltis Lajos Színház
Celldömölk, Dr. Géfin tér 1.
Kamaraszínház:
Celldömölk, Koptik Odó u. 2.
Telefon: 06-20-335-17-65
E-mail: soltisszinhaz@cellkabel.hu