Soltis Lajos Színház  Facebook YouTube Instagram English

BOHÓCORR III.

Aki már Celldömölkön járt színházba nem kell sokat lamentáljon azon, ki is az a Nagy Péter István. Az már nagyjából tisztában lehet a munkásságával (főleg, ha még „idegenben” is látta pár darabját, melyeket itthon különböző technikai okok miatt nem tudtunk bemutatni), és azt is tudja, milyen irányzatot képvisel munkáiban. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy Sándor Júlia, akkor már minden helybéli színházszerető tenyerét dörzsölve, azon töpreng, mivel fognak bennünket most meglepni?

A rendező mondta, és áldását is adta, hogy felhasználjam parafrázisát, mely a Bohócorr sorozatunknkhoz szorosan köthető. „A Cinóber hadművelet a Szentivánéji álom univerzum része.” Ismerve a Pepét, és tudva, hogy a Szentivánéji álom kastingból csak páran maradtak ki, és jó néhányan jöttek be az új projektbe, nem is olyan elrugaszkodott orális manifesztéció ez a részéről.

A Szentivánéji álom, valójában egy valóra vált álom. Mármint a mi mércénkhez szabva. Kis színház, kis pénz. Csak a levágott fülünkkel tudnánk befoltozni a lyukas fenekünket. És mindenki önként dalolva (értsd: nuku gázsiért) döglik meg a színpadon.

A Cinóber szereposztás pazar, mint a karácsonyi ebéd faluhelyen. Crème de la crème. Olyan vendégszereplőkkel van szerencsénk együtt dolgozni, akik már nemhogy csak letettek valamit az asztalra, de fel is vettek onnan valamit. Például az alázatot a művészetek iránt.

Hogy a suspense tartson, és mindenkinek legyen egy kis ideje utánanézni a szóban forgó történetnek, ismét a téma mellé beszélek. Pepe szerint, nem vagyok eléggé lényegre törő. Mentségemre szóljon, ha egy bejegyzésben lelövök minden poént (nem spoilerekre gondolok, azokból lesz bőven), akkor miről írhatnék utána. (Valószínűleg, ez is csak a képzelőerőm szegénységéről nyújt bizonyítványt.) De, ami egyik ember szemete, az a másik aranya. (Ki látott már szomorú csövest, ha talál egy üres üveget? Vagy többet.) Gondolok itt arra, hogy ami valakinek lényeges, az másnak lehet, mellékes a körbejárt témakör szempontjából.

Vagy csak étvágygerjesztő, hogy felhozzam azt a bizonyos „morzsák az asztalról” dolgot, ahol nekem is juthatnak finom falatkák. (Nem tudok megszabadulni a főzéssel, az étkezéssel való példázatoktól, hiszen: Du bist was du isst. – Na, ugye, hogy már kapcsolódom a darabhoz? „Mehr Licht!a vesszőparipa. Tudniillik mind a kettő német.)

Ésszel sem tudom felfogni azokat a mélységeket, melyekbe álmokból, álmatlan éjszakákból, kávéból, cigiből (már aki – Juli nem dohányzik), ne adj Isten energiaitalokból, beszélgetésekből, tervezésből, nélkülözésből, ötletelésből, kompromisszumokból, vitákból, és odaadásbó ezek a színházi Supermanek (hadd ne mondjam, Übermensch-ek – Na, ugye, megint német) leereszkedtek olyan mélységekbe, ahol a gyémántok teremnek. Vagy, ha pontosabbak akarunk lenni: alakulnak ki. Felhozzák nekünk, és megmutatják őket.

Volt ez így a Shakespeare coverrel, és érdeklődve várjuk a Hoffmann covert is. Jómagam a színházban, az utolsó hónapban olyan vagyok, mint a szürke eminenciás. De csak ha úgy öltözöm. Mielőtt még valaki elkérné a telefonszámom, ez azt jelenti, hogy míg a próbák folynak, és nem áll össze a végleges anyag, amikor már az én minimális számítógépes tudásomra is szükség lesz, és elindíthatom a Dies Irae-t a megfelelő dramaturgiai pillanatában, addig, mint külső nézelődő lézenghetek és szemlélődöm. Persze, nem olyan sűrűn, mint illene, mert folyik a díszletépítés, és most, hogy Miki ledarálta az ujját (és Ági nem boldog), végre azt is megértük, hogy valakitől segítséget kérjen a szcenárium elkészítésében.

Szóval, igyekszek narratívai lyukakat hagyni a magam számára is, hogy egészben élvezhessem a darabot.

Persze, erre esély sincs.


                                                 - emil -




Vissza a blog főoldalhoz

Elérhetőségek

Soltis Lajos Színház
Celldömölk, Dr. Géfin tér 1.
Kamaraszínház:
Celldömölk, Koptik Odó u. 2.
Telefon: 06-20-335-17-65
E-mail: soltisszinhaz@cellkabel.hu