Soltis Lajos Színház  Facebook YouTube Instagram English

BOHÓCORR IV.

De. Legyen tánc!


Az egyik Cinóber próbán eszembe jutott, amit Hoffmann írt: „Nem csak álmomban, hanem az alvás előtti delírium állapotában, különösen akkor, amikor zenét hallgatok, a tudatomban összekeverednek a színek, illatok meg a hangok. Mintha mindegyik egy fénysugárban tűnne el, és egy hangversenyben érne össze. A vörös szegfű illata mágikus hatással van rám; vonakodva süllyedek álomba, és a távolból hallom a nagybőgő elhaló hangjait.” (Höchst zersterute Gedanken, 57. o.)

Itt jelenik meg történetünkben az a bizonyos farkas a mesében – a zene. A rendező, N. P. István (Nagy Péter István – Hoffmannak sem írjuk ki az egész nevét), maga is hobbi zenész, és nem elhanyagolható ügyessége a dobok mögött, valamint, aki látta a Szentivánéji álmot, annak nem kell külön ecsetelni, mekkora hangsúlyt fektet a mozgásra, táncra meg a zenére, valamint ezeknek az elemeknek az együttes működésére a térben. Jogosan vetődhet fel bennünk a kérdés, mi lesz ebből a Hoffmann-darabból? Milyen mozgás, mennyi tánc és zene fér el benne? Ilyen stábbal, amely összegyűlt szikraszínházunk fényéhez, mint nyáresti molylepkék a gádor lámpája körül, a lehetőségek kimeríthetetlenek.

Nem légből kapott döntés volt a darabválasztás N. P. István részéről, hiszen egyik interjúban így fogalmaz tanáráról, Horváth Csabáról: „...az ő személyes esztétikájában […] komplex módon fonódik össze a mozgás, vizualitás, zeneiség és a textus.” Ezeket összegyúrva, és figyelmesen fülelve, észrevehetjük, hogy a Szentivánéji álomban a zene sokszor önálló életre kell, mintegy szereplőként létezik a térben. Elég, ha csak Oberon és Titánia táncára gondolunk az andalító Cigarettes After Sex zenéjére. Ki hallgat ilyen zenét otthon? Tiszta fejjel, józanul? Senki. Ennek ott a helye (a pillanatra utalva) Titánia üres buksijában, meg Oberon üres szívében. Mintha a zene narrálná a cselekményt. Wagner azért reformálta meg az operát, mert Hoffmann szerint a zene, a szöveg, a cselekmény és a díszlet egységként kellene hasson, és hogy a zene semmiképpen nem lehet véletlen követője a cselekménynek. N. P. Istvánnál sosem az. És nem is operáról beszélünk.

A Cinóberben a flexatontól, Mocárton és büntársain (sic!) át, érintve a vadnyugati prérin szerelemtől és Naptól aszalódó férfi zenész szívet, egészen a technóig terjed az a paletta, ami összecsomózza lábunk alá azt a zenei szőnyeget, melyen még mezítláb is lépkedhetnénk. És, ahol zene van, ott van tánc is.

Hát, legyen tánc!

                                  - emil -




Vissza a blog főoldalhoz

Elérhetőségek

Soltis Lajos Színház
Celldömölk, Dr. Géfin tér 1.
Kamaraszínház:
Celldömölk, Koptik Odó u. 2.
Telefon: 06-20-335-17-65
E-mail: soltisszinhaz@cellkabel.hu