Soltis Lajos Színház  Facebook YouTube Instagram English

Ölbei Lívia

A végzetes szerelem játéka a Soltis Lajos Színházban, Katona Imre rendezésében

Forrás: Vas Népe Online;   megjelenés: 2009. november 03.


"Mert az igazság a színpadon, éppúgy, miként az életben, végül győzedelmeskedik" , ígéri Dottore - Nagy Gábor a közönségnek A végzetes szerelem játéka bevezetőjében.

Az állításra a rendező, Katona Imre hívja föl a figyelmet; és ha ebbe a mondatba kapaszkodva eredünk az események nyomába, azt látjuk, hogy az igazság egyáltalán nem győzedelmeskedik (éppúgy, mint az életben?). Föltéve persze, hogy tudjuk, mi az igazság.

Ráadásul az sem biztos, hogy végül azt az előadást látjuk, amelyet a Dottore az elején megígér nekünk, a kedves közönségnek. Hiszen a színházi előkészületekbe - a commedia dell arte örök és eleven figurái színészként szólnak ki hozzánk a színpadról - folytonosan beleakadnak a vándortársulat tagjainak (magán)konfliktusai: beleakad az élet , amelyből aztán megszületik az előadás. (De hát színházi fikció ez is. Illetve a figurák létmódja.) Ebben a furcsa hintajátékban a valóság percről percre másik arcát fordítja felénk.

A hinta ugyanaz: egy suhanás - élet; még egy suhanás - színház; és így tovább, szakadatlan ingázásban. Az egyik folytonosan megkérdőjelezi a másikat - és mégsem lehet meg az egyik a másik nélkül. És mindeközben, észrevétlenül, nemcsak a színészlétről van szó; nemcsak arról, hogy mire jó a színház (hogy milyen a jó színház), hanem arról is, hogy mire jó (és milyen) az élet. Nem kell hozzá más, mint üres tér, benne alig megemelt, kétszintű színpad. És még mennyi minden.

Az egészen biztos, hogy a celli Soltis Lajos Színházban (ismét) valami különleges minőség született. Josef és Karel Capek A végzetes szerelem játéka című gyémántkemény költői-színházi vallomását - amelyet például Ruszt József is többször színpadra állított - Katona Imre szépen megmunkált, ragyogó ékszerként kínálja föl a közönségnek. Közben pedig megvalósítja azt a szépséges - és talán egyedül érvényes - paradoxont, hogy a commedia dell arte lekottázható mozdulatsorokból, tipikus vonásokból összerakható figurái mind egyéni életre kelnek a maszkok alatt; sőt: a maszkok által.

Az ember azt hiszi, hogy ismeri ezeket az arcokat - például a kicsit fontoskodó, udvarias és illedelmes társulatvezetőt, a Dottorét játszó Nagy Gáborét -, aztán a megvilágított, hófehér festett maszk alól egyszer csak, váratlanul előtűnik valami megfogalmazhatatlan, eddig észre nem vett vonás, amely pedig letörölhetetlenül az övé.

A holdfényből és költészetből szőtt testű Gilles - Bruckner Roland - párja, kiegészítője és ellentéte a kamaszos-nyers dúvad Trivalin: Marton Márió. Pár/baj/hősök. Köztük a NŐ: a babaszépségű, babanevetésű, ártatlanul romlott Isabella - Nagy Zsuzsi -, aki mindig játszik, ami azt jelenti, hogy voltaképpen sohasem játszik; létezése egyenlő a csábítással és a kísértéssel. Mindannyiukat (mint eleven marionettfigurákat) az ezerarcú, valóságok között kígyózó Brighella - Benkő Péter Pál - tartja kézben. (Szerző, rendező, játékos és dramaturg egy személyben. Az intrikus. Végül ő viszi el a nőt is.)

Egészében van valami sugárzóan bábjátékszerű az előadásban: annyira tisztán, pontosan fogalmaz; annyira sallangmentes. Zerbina, az öreg uzsorásasszony - Kazári András - rikácsolása és botjának kopogása jelöli ki a költészet határait (de hát, amint azt Dosztojevszkijtől jól tudjuk, büntetlenül kiiktatni lehetetlen).

Az előadás egyik legszebb jelenete Gilles udvarlása Isabellának. Gilles: Vessen egy pillantást, nem hagytam-e ott talán - ugyanis álmodtam, így eshetett csakis - nincs-e sebzett szívem ott retiküljében, melyet kezén visel? Az ártatlan - a valóságok között közlekedni nem képes - Isabella tényleg keresni kezdi Gilles sebzett szívét (a fekete retikül kis koporsóvá változik): Nem, uram, igazán, íme a púder, és íme egy kis kölnivíz, s ím ez a zsebkendő.

A másik legszebb jelenet(füzér) Gilles haldoklása és halála. (Halált játszani a legnehezebb.) Gilles előbb Scaramouche-ra hagyja színpadi ruháját. Aztán, amikor elakad a szövegében (Hogy van tovább? ), szépen, csöndben, megrendítően Scaramouche - Pesti Arnold - folytatja a bemutatkozást: Éjjel születtem én...

Így van - mindig tovább.


Vissza az előző oldalra

EFOP Transznacionális együttműködések

Érezd magad jól a Soltis Lajos Színházban!

Jegyfoglalás: 06-20/5357-636
hétköznap 9-17 óráig
(csak celldömölki, saját szervezésű előadások esetén!)
A megadott elérhetőségen kívül igényelt jegyekért nem vállalunk felelősséget!

Legközelebbi előadásaink

Szentivánéji álom
Sopron, 2019.09.22; 19:30
Szentivánéji álom
Celldömölk, 2019.09.29; 18:00
A cigány
Celldömölk, 2019.10.06; 18:00
Alaine – Ideje a meghalásnak (vendégelőadás)
Celldömölk, 2019.10.12; 19:00
Jancsi és Juliska
Budapest, 2019.10.13; 10:00
A Cinóber hadművelet
Celldömölk, 2019.11.09; 19:00
A Cinóber hadművelet
Celldömölk, 2019.11.10; 18:00

Elérhetőségek

Soltis Lajos Színház
Celldömölk, Dr. Géfin tér 1.
Kamaraszínház:
Celldömölk, Koptik Odó u. 2.
Telefon: 06-20-335-17-65
E-mail: soltisszinhaz@cellkabel.hu