Soltis Lajos Színház  Facebook YouTube Instagram English

Modor Réka

Elszenvedő testek tánca

Forrás: Papiruszportál.hu;   megjelenés: 2012. november 16.


Hol vagyok én, és hol vagy te? Meddig tartunk mi, mikor válunk el? Mikor értesz meg, s mikor nem? Hogyan keljel fel, egy órányi sokk-terápia után? – mi tévő legyen, egy jó-szándékú vidéki színház-fogyasztó, ha mozgásszínházi előadással van dolga?

Hol vagyok én, és hol vagy te? Meddig tartunk mi, mikor válunk el? Mikor értesz meg, s mikor nem?
Hogyan keljek fel egyórányi sokkterápia után? Mitévő legyen egy jó szándékú vidéki színházfogyasztó, ha mozgásszínházi előadással van dolga? A Soltis Lajos Színház Asylium/Menedék című mozgásszínházi előadásán jártam.

„Asylium egy panzió egy képzelt Kelet-Európában, egy képzelt háború utáni időtlenségben...
Asylium egy menedék, mely egyetlen éjszakára menekvést nyújt a külvilág elől, hogy befelé fordulj...
Asylium egy tébolyda, ahol hatalmas játékot játszik a sors egy éjszaka...”

Fentiek olvashatók az előadás ismertetőjében.
A cselekmény ideje valóban egy éjszaka. A történeté azonban egész életek sora. Születéstől a halálig, az első szerelmes fellángolástól a beteljesült vágyig, az önzetlenségtől a kihasználtságig, az érzőtől a tárgyig. Minden benne van, ami az emberi sorsokat jellemzi. Az előadás alig egyórás, de borzongtató sokkterápia.
A történet három központi figurája: a képzelt panzió tulajdonosa, Marja, valamint két gyermeke, Varja és Grisa. Értelmi, érzelmi folyamataikba pillanthatunk be, hol hármójuk, hol más szereplők segítségével.
Marja özvegységét talpig fekete öltözéke, elfásult, rideg tekintete és kemény mozgása magyarázza. Az első jelenet táncából megtudjuk, hogy szeme fénye Grisa. Benne lát mindent, őérte él. Szemben lányát, Varját a legvégsőkig kihasználja, szolgaként kezeli. Valószínűleg ez a viszony születésük óta fennáll. A rituális szüléseket követően az egyre fokozódó, beteges ragaszkodás kap újra és újra hangsúlyt, mellyel anyja telepszik fiára. Marja szinte férfias mozdulatsorait alig-alig törik meg lágy rezzenések. S ezek is mind fiához köthetők.

A család egyetlen férfi tagja Grisa, a potenciális „ház ura” önmagát meghatározni nem tudó suhanc. A darab elején. Noha inkább elviseli, mint élvezi anyja szeretetét, együttérzéssel viseltetik Varja iránt. Társa, akár cinkosa is a mindennapokban.
Varja, a család legutolsója retteg anyja szigorától, mindig, minden helyzetben a maximumot nyújtja, s ácsingózik legalább egyetlen anyai simítás után. Vélhetően irigyli testvérét, de ennek sosem ad hangot.
Az előadás érdekessége a szereplők mozgásának tipikussá vált iránya. Marja legtöbbször függőleges mozdulatokkal fejezi ki magát, égbetörőekkel, amelyekhez nemegyszer Grisát használja támaszul. Táncának ritmusa katonás. Csupán két jelenetben látszik emberinek, a szüléskor, majd egy önfenyítő, korbácsoló sorozatban. Utóbbi annak következménye, hogy olyan érzelmekkel, a rég elfeledett vággyal kell szembesülnie, ami nem illeszthető a világába.
Grisa hol magzatpózból kitörő, ereje teljében lévő fiatal férfi, kiugrásokkal, intenzív csapásokkal – váltakozó ritmusban. Hol lírai, hol pattogós, előadásában a klasszikus táncok kecsességével vegyülnek a néptánc motívumai. Az önmeghatározás csak próba még, éppen ezért nem láthatók – ellentétben a többi szereplőéivel – sajátos mozdulatok.
Varja azonban szinte csak vízszintes mozgásban van. Általában térdel, csúszik, esik, vonszolja magát. Ezeket csak a rettent futás töri meg. Véleményem szerint az előadás legerősebb alakja. Táncában a szeretetéhség, szorongás, félelem, megtörtség, tudatlanság olyan intenzitással tör elő, ami megrengeti a színpadot. Olyan fájdalom árad belőle, ami valósággal mellbe vágja a nézőt.
Az elzártság ordító megléte enyhül azonban, amikor szállójukba vendégek érkeznek. Először három férfi, három jó barát, az utazók, majd őket követi egy szerelmespár. A semmibe. A színes társaság mindenkire hatással van, mindenkit kimozdítanak saját biztonsági zónájából.
Marja az erőviszonyok lefektetése után, valamint egy rövid őrlődést követően, utat enged az egyik utazó közeledésének. Önmagát azonban nem tudja levetkőzni, egyéjszakás társát anyai gonddal óvja, szinte betegesnek hat, amikor egy aktus után ölébe veszi és pátyolgatja szeretőjét.
Grisa a három férfival a szórakozás és lazítás világába csöppen. Baráti iszogatásuk azonban a viaskodó, erőt fitogtató férfiak táncába fordul. Grisa szeme megakad a később érkező szerelmespár hölgy tagján. Vélhetően először dobban meg a szíve, s mint általában a gyermeki rajongás, imponál is a nőnek, aki ezt kihasználva, pusztán a maga szórakozására játszadozik egy kicsit a fiúval. A röpke, szinte jelentéktelen affér azonban nem marad visszhang nélkül, a szerelmes férfi – egykori katona – verekedésbe keveredik Grisával, ám ő húzza a rövidebbet, Grisa megöli.

Varja pedig nővé válik. A katona szeretőjének flörtje nőiességre tanítja, amit anyjától soha nem láthatott. Kiváló jelenet, amikor Varja hosszú fekete haját szoros copfból kiengedve vígan dobálja, simogatja. Tapasztalja nő mivoltát. Végül pedig a katonaszeretőtől kapott vörös szalaggal díszíti magát.
A darab lényege elmondhatatlan, hiszen ahány ember, annyi értelmezés. Egy olyan világba, benne olyan helyzetek, érzelmek mély- és csúcspontjának hálójába kerülünk, ahol a szó már kevés. Ahol a szó már érvényét veszti, s marad a test. A puszta, némán szenvedő test, amely éppen elementáris erejéből fakadón többet adhat minden szövegnél. A testről pedig nem fogalmazható meg egy nagy elbeszélés, csak „sok kicsi”.* A test magán viseli saját béklyóit, aminek terhe alatt az egyén könnyen megroppanhat.
Az Asylium egyebek mellett talán épp az újrakezdés, a talpra állás és remény hármasságát hirdeti legerőteljesebben. A hinni, remélni tudás képességének gyakorlását. De az is lehet, hogy valami egészen mást.

Annyi bizonyos, hogy nálam elérte célját, hiszen amellett, hogy szinte végigbőgtem az előadást – amivel a hallottak alapján nem voltam egyedül –, azt követően közel három órán át képtelen voltam megszólalni. Ott voltam, ahol az előadás szereplői. Olyan érzelmi hullámvasúton túl és utólagos sokk alatt, amikor nem tudtam kimondani, ami bennem van.


Vissza az előző oldalra

Elérhetőségek

Soltis Lajos Színház
Celldömölk, Dr. Géfin tér 1.
Kamaraszínház:
Celldömölk, Koptik Odó u. 2.
Telefon: 06-20-335-17-65
E-mail: soltisszinhaz@cellkabel.hu