Soltis Lajos Színház  Facebook YouTube Instagram English

BOHÓCORR I.

Talán félrevezető és félreérthető a cím, de miért ne lehetne az, ha az átlagnéző (mondjuk Celldömölkön) annyit tud egy készülő darabról, hogy: Kárpáti Péter – Cinóber hadművelet? Lehet, valakinek felsejlik valamelyik Tótferi-darab emléke, de ez egyáltalán nem biztos. És nem is kell neki többet tudnia, hiszen (remélhetőleg) majd eljön és megnézi.

Így a blogolvasónak is elég, ha annyit tud Bohócorr I., hiszen (remélhetőleg) rákattint a linkre és elolvassa a bejegyzést.
De mégis, azok számára, akik bele szeretnének kóstolni abba a kosztba ami a Soltis Színház művészhasábokból rakott máglyája felet csüngő rézbográcsában készülődik, néhány gondolatfelvetéssel bepillantást engednénk (természetesen a teljesség igénye nélkül) az összetevők elkészítéséről, a különböző fűszerek adagolásáról, a tűz megrakásáról (hogy a készülő /szellemi/eledel ne kozmáljon oda, de ne is forrja el a vizét), miszerint majd egy bizonyos előtudással megpatkolva mindenki nyugodtan vehessen magához tányért, kanalat, friss ropogós fehér kenyeret, meg egy hófehér szalvétát szeptember 7-én, és nyugodtan falatozzon, gondot sem fordítva arra, hogy a szakács mit főzött bele ebbe a kondérba, majd végül – miután jól lakott – egy nonchalance mozdulattal megtörölhesse a száját, és azt mondhassa: Ez jó volt.

Kezdjük talán a tojásnál! Vagy a tyúknál. Kinek mi a szimp[l]atikusabb. E.T.A. Hoffmann Kis Zaches, más néven Cinóber-éből készült a Kárpáti-féle darab, ami első alapanyagként került a rézbográcsba. Hoffmann teljes neve (bármennyire meglepő lehet ez a moziba is járó és akciófilmeket kedvelők számára, nem Estimated Time of Arrival Hoffmann, hanem) Ernst Theodor Amadeus Hoffmann. És egy ilyen névvel megáldott gyerekből mi lesz, ha nagy lesz? Természetesen a német romantika egyik kiemelkedő (hogy úgy fogalmazzak, mint Süli Izabella tanárnőnk szokta volt azt tenni a szabadkai papneveldében, amikor oktatta a váteszség művelőit) írója. Aztán még grafikus is, meg komponista, zenekritikus, jogász, elmés karikaturista, illetve persze, karmester is. Ja, meg bíró. És bármelyik téren alkotott, mindegyik munkájában kiválóságként tartották számon. Sokan tartják még ma is. Magára, elsősorban mint zenészre tekintett, és élete vége felé, ha unszolgatva kérdezgették, milyen mesterséget űz még, csak miután az összes fentit felsorolta, megemlítette, hogy ír is. Hiába, ilyen a porosz akkurátusság. Ha az van a végén, az van a végén. 

Az irodalmi és a zenei munkásságáról bőven találni anyagot az interneten (millenárisok előnyben), könyvtárakban (az érdeklődő többség), esetleg otthon a poros könyvespolcon (elenyésző kisebbség, akinek még vannak könyvei, de már nem nagyon tartják őket számon). Jómagam, ebbe az utolsó kategóriába tartozom, és fejvesztés terhe mellett meg voltam győződve – amikor megtudtam, hogy az új darab a Cinóber hadművelet lesz a Kis Zaches-ból –, mintha már hallottam volna valamit valami Éjféli mesékről, meg a Kis Zaches-ról, továbbá valami Diótörő is felsejlett, és talán egy pici Mukk karakter is átugrotta emlékezetem néhány palánkját, és olyan festői címek repültek át szemem előtt, mint A kis Mukk története, meg az Orr törpe. De mind ez csak egy kavalkád volt bennem, mert ki jegyez meg annyi romantikus írót, kinek műveit idestova 20 éve forgatta utoljára – mert valahonnan ihletet csak meríteni kell! –  azóta meg gyűjtik a port valamelyik polcon? A hangsúly a valamelyik polcon van. (A könyvtárakban szigorú szabályok szerint sorakoztatják a könyveket előrerendelt helyükre, én inkább a bennem keltett hangulatok alapján, melyeket olvasás közben érzek, szabom meg a helyüket. Így lehet az, hogy egy polcon glédában áll Várkonyi Nándor és William Blake Jacques Barzun meg Szepes Mária mellett, vagy Uberto Eco és Helmut Wolle Bill Bryson meg Tadeusz Breza mellett, Krudy meg Poe Ipolyi Arnold és Hamvas mellett.) Hiányzó tudásom, és megfakult emlékeim hathatós közreműködésével összespekuláltam magamban a kirakóst a következő módon: mese – tehát valami gyerekcucc; Kis Zaches vagy/és Mukk, esetleg törpe – részletkérdés, ugyanaz; talán(?) romantika – alsó polc jobbra. Az alsó polcon jobbra valami németek találtam, Gilles de Rais-t, pár kötet Poe-t angolul, rémnovellákat és egy almanach-szerű könyvet, amit valami Hof-, Haf- Huf-fal kezdődő vezetéknevű csóka írt még régen. Nem is gondolkoztam, meg voltam győződve, hogy megtaláltam az általam keresettnek hitt könyvet. Biztos voltam, benne olvastam azt, amiről pillanatnyilag nem vagyok biztos, hogy mi, de köze lehet valami törpéhez, meg mesefigurákhoz, és az ebben az almanachban van...

Nagy formátum, kemény kötés, színes rajz a borítón… Lehet másnak is értelmesnek tűnő rendszerezési módszer ez az enyém, és ha igen, vigyázzon, ne rakjon véletlenül egy Hoffmannt, meg egy Hauffot egymás mellé! Az végzetes lehet, ha nem tudjuk pontosan, mit keresünk. Még úgy is, hogy az előbbi a romantika kimagasló alakja, az utóbbi meg a biedermeier korszak (csak szerényen) alakja, és egy polc felé tendáltatjuk őket, merthogy egy korban éltek. Mit fogtam a kezemben? Wilhelm Hauff minden meséje művelt ifjak és leányok részére. Gyanús volt a dolog, mert legalább a mese, meg az ifjú (ami átvitt értelemben kis, avagy kicsi is lehet, avagy törpe, mint a kutatott Zaches) és ami átcseng a gyerekre is, egy olyan igen gyenge, közepesnek sem mondható másfél egész nyolcas pontossággal való abszolvációt jelentett a megadott öt kritérium alapján, hogy az még a betelefonálós tévéműsorokban is gyenge, ahol a 7 éves gyerekek a műsorvezető segítségével simán kitalálják República da Guiné-Bissau fővárosának nevét. És nem voltam büszke magamra. Egy cseppet sem.

Berozsdásodik az ember agya, ha – jobb esetben, egészségesen – eszik és iszik, hogy csak a testét tartsa karban, a szellemet meg elhanyagolja. 

És hát, a feledékenység is nagyúr.

Na, most már tudtam, hogy mit nem keresek. Egy gyors www-s böngészés után (figyeltek, millenárisok!?) már belőttem, hogy Hoffmann az én emberem. És valahol elő is kapartam egy lila borítójú ütött-kopott könyvecskét a Descartes, Milton, Dante szekcióból (mentségemre megjegyzem, ezek a könyvek már össze voltak keverve idegen kezek által). Felcsapom… Hát láss csodát! E.T.A. Hoffmann – Éjféli mesék. Na, ugye, mondtam! – mese. Olvasom a tartalomjegyzéket: A homokos ember, Denner Ignác, A g-i jezsuita templom, Sanctus, Az elhagyott ház, A majorátus, A kőszív. 

Sehol egy Kis Zaches! (Mondjuk az hagyján, még A fogadalom sincs benne, ami az első 1817-es német kiadásban szerepelt. De ez engem ebben a pillanatban nem érdekelt. Annál inkább az a tény, hogy milyen régi lehet ez a magyar kiadás, amit a kezemben tartok, és amelyet – emlékeim szerint – még egy pesti lomtalanítás során vehettem birtokomba, annak az anyagi ellensúlyozásnak fejében, hogy levittem három zsák szemetet a negyedikről a szomszéd lépcsőház kukájába. Ami a nagyvárosokban, ugye, főbenjáró bűn.)
Még egy gyors netezés: Éjféli mesék; ford. Sajó Aladár; Franklin, Bp.,1927. Igen. Most már rémlett, ezt olvastam, és nagyon tetszett A kőszív. (Bohócorr sorozatunkban még visszatérünk erre a műre, mert kötődik a Cinóber hadművelet egyik… sőt kettő meghatározó szereplőjéhez). 

Ezek után, hogy felidéztem milyen jó is a romantika, már határozottan biztos voltam benne, hogy márpedig még egy Hoffmann-kötetnek lapulnia kell valamelyik polcon. De kinek van ideje átnyálazni azokat a poros polcokat permetezés, meg fesztiválozás idején? Maradt a könyvtár. Elegánsan az érdeklődő többség palástjába burkolództam, bekopogtam, bementem, köszöntem, mondtam, mi járatban vagyok, de jólneveltségem ellenére összevont szemöldökkel vettem tudomásul a fájó, szinte nemleges választ, amikor a könyvtáros azt mondta, csak könyvtárközivel tudja megrendelni Az aranyvirágcserép kötetet, amelynek lapjai között az általam oly hőn áhított Klein Zaches, genannt Zinnober is meghúzta magát, az Európa Kiadó A világirodalom remekei XIII. sorozatának 140 oldalán. Passzoltam. 

Két nap kutatás után, előkerült a saját példányom; igaz a Czuczor, Updike, Baktay triumvirátus mellől. Gondterhelten konstatáltam, hogy még fel sem voltak vágva a lapjai. (Nem, nem. Nem olyan régi könyv. Ez csak egy ártatlan metafora, hogy gyalázatomat leplezzem.) Értsd: megvettem valamelyik antikváriumban, és még csak bele sem lapoztam.

De végre, meglett a vad, amelyből Kárpáti az alapanyagot készítette.

Mivel – igaz nagyon szubjektíven, és öncélú anekdotázások közepette – nagyjából elhelyeztem Hoffmannt a saját-, meg a mi korunkban is (nálunk: interneten, könyvtárban ami a másik városban van, és több rendetlen könyvespolcon), remélem más is utána néz, hogy az idő rozsdás vasfoga ne kezdje el rágni az elméjét! 

Mert, ha az idő vasfoga elszáll felettünk, végünk van. 

...Majd ennek is utánanézek, mert nem vagyok biztos, hogy így mondják…

                  -emil-



Vissza a blog főoldalhoz

Elérhetőségek

Soltis Lajos Színház
Celldömölk, Dr. Géfin tér 1.
Kamaraszínház:
Celldömölk, Koptik Odó u. 2.
Telefon: 06-20-335-17-65
E-mail: soltisszinhaz@cellkabel.hu