Soltis Lajos Színház  Facebook YouTube Instagram English

10. SLOSzT I./2

Eljött a várva várt nap. Kezdetét vette a 10. SLOSZT, melynek első előadására a celli Berzsenyi Dániel Gimnáziumban került sor. Az előző blogra reflektálva: megérkezett a k2 színház, és kezdésképp elhozták a helyi diákoknak a Rinocéroszok című tantermi előadásukat. 
Az esős idő, illetve a felújítások miatt a színház előtt található sártenger ellenére a fesztiválozók hangulatát nem lehet megtörni. Ha a díszletek színházba történő bepakolását kell megejteni ugyanolyan hangulattal tesszük ezt meg, mintha nem kéne ezután a ruhákat szárítóra tenni az időjárás apropójából.
A RÉV Színház folytatta az előadások sorát a viszonylag frissen készült 146 nappal, amely egy Cseh filmen alapul. Név szerint ez a Magányosok című vígjáték. Története ha jobban beletekintünk nem víg, hiszen az ördög a részletekben lakozik. A közönségről elmondható (akik meghívásra főleg diákokból álltak az utóbb említett gimnáziumból), hogy együtt lélegeztek az előadással. Az ezt követő szakmai beszélgetésen sem feltétlen tudott szerény zsűrink (Turbuly Lilla, Ölbei Lívia és Upor László) mást mondani, mint szép.
Végre fellélegezhettek a résztvevők, és megtölthették üres bendőjüket a Rezgőnyárfa vendéglőben. Ez alól kivételt képezett a KL Színház, akik a többi résztvevő ebédszünete alatt szorgosan készültek előadásukra. Az Alaine – Ideje a meghalásnak egy felnőtteknek szóló bábszínházi előadás – igaz, furcsa lehet, hogy felnőtteknek is készül ilyen produkció, ebben a formában. Jobban meg kell ismernie a nézőknek ezt a műfajt is, hiszen őszintén mondhatom, hogy ez nem csak a gyerekek nyelve. 
Markó-Valentyik Anna csodálatosan mutatja be a fiatalság elmúlását illetve szépkort mind ironikusan, mind komoly hangvétellel. Úgy hiszem sokunkban megfogalmazódott a kérdés e színpadi világot nézve, hogy a bábra, vagy az azt irányítóra kell nagyobb figyelmet szentelni? Ahogyan együtt él és lélegzik a két szereplő, ahogy mindketten egyek, elválaszthatatlanok egymástól. Többek közt ez is a bábszínészet csodája.
Az elkápráztatás után jött a következő monodráma Bora Levente előadásában illetve rendezésében. Mindenkinek vannak elfojtásai. Mindenkinek van a saját világában egy olyan dolog, mellyel szembe kell nézni, hiszen anélkül nem élhetünk teljes életet. Adott egy irodai dolgozó, akinek egy hétfői munkanapján feltehetőleg újra megjelenik az elfojtás – egy lufi. Egy piros ballon a szemetesből, amelyet Loránd (a főszereplőnk) hiába próbált eldobni, a lelkiismerete nem engedte. Ha elmondom, mit fognak hinni rólam? Ha megmutatom igazi valómat, elfogadnak vagy elítélnek? Ha egy lány kisminkelheti magát, akkor egy fiú miért nem teheti meg ugyanezt? Ezekkel a gondolatokkal küzd Loránd az Akvárium című előadásban. Hogy elfogadják vagy elítélik sosem fog kiderülni, de az biztos, hogy a „démonjaival” meg kell küzdenie.
Véget ért az utolsó előadás a Vaskakas Bábszínház zárásával. Az értékelés megkezdődött. Hosszú volt. Nem hiába, hiszen volt miről beszélgetni. 
Most eljött az éjszaka. Van aki aludni ment a fárasztó nap után, van aki pedig megünnepli az első estét. Hajnali kettőig nyitva áll a színház kapuja a résztvevők addig, előtt pedig csak élvezzük egymás társaságát, beszélgetünk az utóbb történtekről, jól érezzük magunkat, és holnap pedig újrakezdjük. 

- Horváth Nóra -



Vissza a blog főoldalhoz

Elérhetőségek

Soltis Lajos Színház
Celldömölk, Dr. Géfin tér 1.
Kamaraszínház:
Celldömölk, Koptik Odó u. 2.
Telefon: 06-20-335-17-65
E-mail: soltisszinhaz@cellkabel.hu