Kánya Dóra

A nagy topán-sztori - Hamupipőke a Soltis Lajos Színházban

Forrás: Vaskarika;   megjelenés: 2013.02.26

A „boldogan amíg” mesék mellett felnőni ugyan fel lehet, de kinőni belőlük sohasem. A cipellővel nagy Ő-t szerző Hamupipőke története örökkön-örök példaképe marad korunk szingli jelzővel illetett álmodozóinak. Hétvégén a celldömölki Soltis Lajos Színház színpadra vitte a Grimmtől kölcsönzött alapművet, gyerekdarab készült, amibe felnőtt fejjel is beleszerettünk.

A Grimm- Romhányi-Borsos mesterhármas alapján színre vitt történet február 23-i, szombati premierje teltházzal gördült le a Soltis Lajos Színház futószalagjáról. Az előcsarnokban egymást taposva százcentis fanok várták Pipőt, beljebb viszont gyerekké cseperedett minden magasabb néző is. Benkő Ágnes rendezésében egy zenés mesejáték készült, nem csak kicsiknek. A kedves, szép, jóságos, és minden emészthetetlen lányos jelzővel illetett Hamupipőke története korosztálytól függetlenül kuckózta be magát a szívünkbe. Stangl Franciska pedig annyira édesen játszotta a hánytatott sorsú, lencseválogató kisasszony szerepét, hogy legszívesebben copfba fontuk volna a hajunkat mi is. Bár a hajlamunkat idővel leküzdöttük, valóban ráillett a karakter.

Kimondottan körülményes volt akkor és ott komment nélkül kibírni, amikor VIII. Henrik, Mona Lisa vagy Vermeer gyöngyfülbevalós leánya portréjának helyében, Ziembicki Dóra, avagy Hétzsákné asszony bephotoshopolt arca üdvözölt minket. A többfunkciós háttér mögül pillanatokkal később pedig előbújt maga a modell, aki két mesteri kacajjal betöltötte a termet. Piros pont és nagy mosoly az ötletért.

Hétzsákné asszony mostohaként Hamupipőke mellett két elviselhetetlen - és éppen kellően túljátszott - lányának nevelője. Gyöngyike és Aranyka a hiszti és az elkényeztetett gyerekek új definíciójának kétlábonjáró megszemélyesítőjeként, számos jópofa pillanattal tolták fülig a szánkat. Igaz, a nagy kedvenc a szétnyalthajú pitvarmester, Sipos László volt, kinek a hadarás éppoly jól állt, mint Bruckner Rolandnak a Szakács- Takács- Kovács poszt.

Ahogy az egy velős mesében lenni szokott, kell az arcpirító-zavarbaejtő-szóelakasztó nagy szerelem, amitől minden rendes lány a molekulájáig olvad. A pitvarmester jóvoltából érkezett reggeli levél értelmében minden hajadon leány hivatalos a kastélyban tartandó bálra, ahol a délceg, ám cseppet sem félszeg I. avagy leszármazott Gáspár, a szendeszívű trónörökös jóravaló, de trónravaló feleséget keres magának. Nő legyen a talpán, aki ellen tud állni ennek!

Hétzsákné és leányserege sem ült tűkön otthon, mesebeli kelmét mentek vásárolni - illendő a rendes férjfogó ruha az estélyre. De a galamblelkű Hamupipőkét nem akarták elengedni, aki ugyebár a nőiség minden előnyét magán viseli, mégis helyette aprószemű lencsét kell otthon szétválogatnia. Szegény, pedig épp aznap ismerkedett meg a piacon álruhába bújt „mézes-bábos" herceggel.

A férjvadászat később a bálon folytatódott, ahol az egyik testvért a viszketőrohama, a másikat a krónikus alváskényszere ejtette ki rögtön az első körből. Aztán megjelent a csillogó szemű főhősnő, meg is akadt rögtön rajta a herceg szeme, annyira, hogy menekülés közben hátrahagyta cipellőjét.

A lábkereső akció közben megtudtuk, hogy a cipőbe illesztő-lábzsugorító manőver segítségére lehet egy nagy dézsa vödör víz, amibe timsót kevertek. Ötzsákné asszony - két zsákot elvontak a nevéből, a király elleni illetlen viselkedése miatt - tényleg mindent elkövet a trónért. Persze a topán csak Hamupipőkére illik, mostohatestvérei mind nagy lábon éltek. A dalos össztánctól a végére mi is hinni kezdtünk a cipő varázslatos erejében.

Minden jó, ha a vége jó, és boldogan, amíg meg nem..? Ezt keressük, ezt várjuk, ezt kapjuk, ezért ajánljuk! Mindenkinek, aki nem akar, vagy tud felnőni, de leginkább azoknak, akik nagy lábon élnek kicsi szívvel.

Vissza az előző oldalra