Ölbei Lívia

Soltis Színház: Petőfi új arca, most már a kamaraszínpadon

Forrás: Vas Népe Online;   megjelenés: 2011. szeptember 21.

Beköltözött a celldömölki Koptik Odó utcába a Soltis Színház Tigris és hiéna című előadása, amelyet eredendően szabadtéri produkcióként vitt színre a társulat. A Petőfi-dráma a kőszínházi fekete térben is működik. A rendező Katona Imre.

Katona Imre 1967-ben a legendás budapesti Universitas Együttessel (Egyetemi Színpad) rendezte meg a máig kevéssé ismert romantikus Petőfi-drámát, az előadás bemutatóját akkor a Gyulai Várszínházban tartották. A történelmi téma II. (Vak) Béla korába visz, a probléma - hatalom, bosszú, viszály, és hogy mire jó mindez - ma sem kevésbé aktuális; ahogy a régiség és avantgárd színpadi találkozása is sok lehetőséget rejt magában, főleg egy szívesen kísérletező társulatban. (Hogy mi az "új" , és mi a "régi" , ebből a szempontból sokszor viszonylagos.)

A celli Soltis Színház a belvárosi bencés kolostor udvarán a nyári szezonban, június végén mutatta be a Tigris és hiénát, amelynek színreviteléhez először is fontos dramaturgiai beavatkozásokra volt szükség. Ezt a munkát is Katona Imre végezte el: alaposan megkurtította a romantikusan áradó, színpadra szánt, de rendkívül nagy terjedelmű szövegfolyamot, amelyben ez a szinte sebészi beavatkozás pontosan láthatóvá-tapinthatóvá tette - ahogy arra Nagy Gábor, a Soltis Színház vezetője felhívja a figyelmet - Petőfi Sándor drámaírói erényeit, a helyzetek megrajzolásának, a cselekményszálak, konfliktusok mozgatásának képességét: "Kompaktabb lett a darab."

Hétfőn este az előadás beköltözött a Koptik Odó utcai kamaraszínházba. A tér itt egészen más - másféle teatralitást kíván. Nagy Gábor azt mondja, az első visszajelzések szerint a kamaraszínházi körülmények ha lehet, még koncentráltabbá tették az befogadói élményt. A zárt tér a színészeket is másféle feladat elé állítja. Csak egy példa: itt kisebb, visszafogottabb gesztusokra van szükség, mint a szabad ég alatt - az a tér "többet elbír." A nyári bemutatónak szép, stilizált, sokjelentésű "kelléke" volt a színes, szivárványos, álomszerű szappanbuborék-parádé - a szállongó gömbök mintha a végtelenben tűntek volna el. Kőszínházi körülmények között a buborékparádé elmarad: nincs értelme megtartani. Van viszont értelme a koncentrált jelenlétnek. Nagy Péter a játéktér széléről beköltözik a középpontba: a dobolás most még inkább az érzelmek ritmusát szüli meg az előadásban. A hétfő esti kőszínházi bemutatón már Ecsedi Erzsébet (a Soltis Színház állandó munkatársa, a zalaegerszegi Hevesi színház színésznője) játszotta Predszlávát; a szerepet ifjú kolléganőjétől, Pilnay Sárától vette át (Sárát felvették színész szakra, a Kasposvári Egyetemre).

Október 5-én a szombathelyi Bolyai gimnáziumban vendégszerepel a Tigris és hiéna-előadás. Nagy Gábor azt mondja: nem titkolt szándékuk, hogy közelebb hozzák a fiatalokhoz Petőfit. Ahogy - a tanári visszajelzések szerint - sokan a celli Csongor és Tünde-előadás által találtak utat Vörösmarty világához.

Vissza az előző oldalra