Soltis Lajos Színház  Facebook YouTube Instagram English

Ölbei Lívia

A természet ölén

Forrás: Ellenfény;   megjelenés: 2010.06.22.


Ki más: Somogyi István látta meg azt a tenyérnyi-tündéri tisztást a Ság hegyen, amely a legapróbb változtatás nélkül alkalmas színházi előadások – különösen a Csongor és Tünde – bemutatására. Mintha Vörösmarty Mihály klasszikusa visszakerült volna oda, ahonnan vétetett: az eget-földet átölelő világmindenség nagy körforgásába. Ehhez persze szükség volt még valamire: Katona Imre erőteljes dramaturgi beavatkozására.

Somogyi István Celldömölkre is magával hozta a mozgást, a ritmust előtérbe helyező, díszlet helyett testekből építkező, a sámándob világokat megnyitó (de legalábbis erős színházi hatásra képes) arvisurás hagyományait. Nem először dolgozik a Soltis Színházzal. Színre vitte itt az „előző életében” is jelentős szerepet játszó Magyar Elektrát; sőt, egyszer már (2004-ben) a Csongor és Tündét is megrendezte Celldömölkön. Az alapelképzelés, a szövegkönyv azóta gyakorlatilag nem változott – apró, de jelentős elmozdulások persze vannak –, a társulatban viszont időközben felnőtt egy új (tizen- és alig-huszonéves) generáció.
Hogy mennyire torzít az emlékezet, mennyi múlik a befogadó aktuális állapotán és mennyi az alkotói szándék elmozdulásán, pontosan talán meg sem állapítható, mégis: a 2004-es előadás végén mintha valószínűtlenül derűs tónusban, valódi alternatívaként hangzott volna fel a „csak az egy szerelem”.

Az új, még letisztultabb Csongor és Tündében mintha a világ varázskörei kerülnének előtérbe. A Vörösmarty-mű gazdagságát, színháziasságát a szöveg minimumával és „sámándalok” maximumával mutatja föl a – körben ülő szereplők révülő koncentrációjával, vagyis határhelyzetben kezdődő – előadás. A megfelelő pillanatban az akrobatikus, bő humorú ördögök (most is) hanyatt vetik magukat, hárman háromfelé, hogy aztán az összeérő lábujjaikból keletkező kör közepén Csongor végképp elveszítse a tájékozódási képességét: ez a hármas út. A feszes nyolcvan percnyi ráolvasás – amelyben a Tudós, a Kalmár és a Fejedelem monológjai egyetlen, az ördögöktől hatásosan elsuttogott szóvá (tudás..., gazdaság..., hatalom...) zsugorodnak – elsimulástól elsimulásig, feloldódástól feloldódásig, a semmitől a mindenig rajzolja meg Csongor életútjának ívét; pontosabban körét-köreit.
Ebben a kontextusban könnyedén kopírozódik egymásra Mirígy és az Éj figurája, gondolatisága (ez újdonság a 2004-es előadáshoz képest): az egyik az elkülönülés – vagyis a drámát termő konfliktus; a másik az egység. Feltételei egymásnak. Innen nézve a Mirígy-Éj által kimondott utolsó mondat, benne a nagy hangsúllyal kiejtett „egy” azt is sejteti, hogy a megnyugvás, az egyensúly – éppen mert a nagy kerék forog – csak időleges lehet.
A bizonyára nem véletlenül március 21-ére, a tavaszi napforduló idejére időzített kőszínházi Csongor és Tünde-bemutatón a tárgyi eszköztelenség, a testek összjátéka, a Szentivánéji álom-szerű jelmezek szépsége nyújtotta a legnagyobb élményt. Hogy a semmiből, lám, micsoda pompa és koherencia jöhet létre. Kőszínházi körülmények között sem a szöveg hat, hanem a szövegbe kódolt képiség és hangulat. Díszlet nincs, a színpad két szélén elhelyezett pad kétféle valóság (a színházi és a mindennapi) határát jelzi. Azok a szereplők ülnek ide, akik épp nem játszanak. Az előadás nagy nyeresége a farmeros-kék inges kamasz Csongor (Marton Márió), aki konok, karcos elszántsággal rója köreit: keresi azt, aki – ott van az orra előtt. (A tárgyilagosság kedvéért: Csongor és Ilma szerepét Somogyi István megkettőzte.)
 

 
A júniusi szabadtéri bemutatón padokra sincs szükség: az a tündéri tisztás valódi színpadként működik, a szereplőknek pedig elég kilépniük a sötétbe, a fák mögé. Egyszer csak felragyog, és jelentést kap az avíttnak tűnő, kopott-fellengzős szókapcsolat: tényleg „a természet ölén” vagyunk. A sámándobok, csörgők, ráolvasásszerű dalok hangjai kiegészülnek madárcsicsergéssel és lombsusogással. A hajlongó lánytestekből felnövekvő almatő mellett valódi fák hajlonganak. (Kétféle valóság, mégis egy.) A háttérben a hajdani Ság hegyi kőfejtőhöz tartozó épület – a játékteret szinte amfiteátrumként körbeölelő – romjai. A nézőtéren dobogókkal alakítják ki a megfelelő dőlés- és látószöget. Sőt, egy keresztbe fordított kisteherautó platója is nézőtérként működik: elfér rajta egy sor szék és egy hosszú pad.
Első körben két Csongor és Tünde-előadást fogadott a tündéri tisztás: egyszerre körülbelül száz nézőt befogadó alkalmi nézőtérrel, alkalmi áramfejlesztővel, alkalmi büfével és az Őrségi Nemzeti Park engedélyével. Lehet, hogy a szabadtéri Csongor és Tündével megszületett egy új (tündéri) szabadtéri játszóhely is.


Vissza az előző oldalra

EFOP Transznacionális együttműködések

Érezd magad jól a Soltis Lajos Színházban!

Jegyfoglalás: 06-20/5357-636
hétköznap 9-17 óráig
(csak celldömölki, saját szervezésű előadások esetén!)
A megadott elérhetőségen kívül igényelt jegyekért nem vállalunk felelősséget!

Legközelebbi előadásaink

Szentivánéji álom
Sopron, 2019.09.22; 19:30
Szentivánéji álom
Celldömölk, 2019.09.29; 18:00
A cigány
Celldömölk, 2019.10.06; 18:00
Alaine – Ideje a meghalásnak (vendégelőadás)
Celldömölk, 2019.10.12; 19:00
Jancsi és Juliska
Budapest, 2019.10.13; 10:00
A Cinóber hadművelet
Celldömölk, 2019.11.09; 19:00
A Cinóber hadművelet
Celldömölk, 2019.11.10; 18:00

Elérhetőségek

Soltis Lajos Színház
Celldömölk, Dr. Géfin tér 1.
Kamaraszínház:
Celldömölk, Koptik Odó u. 2.
Telefon: 06-20-335-17-65
E-mail: soltisszinhaz@cellkabel.hu