Albert Camus: Az igazak

Felújított, rövidített, teremszínházi változat!

2011. november 6. · 18:00
Helyszín: Kamaraszínház (Celldömölk, Koptik O. u. 2.)

Rendező - dramaturg: KATONA IMRE

jegyár: 1200 Ft, diák, nyugdíjas: 800 Ft állójegy: 600 Ft
Jegyfoglalás: nagy.zsuzsi.soltis@gmail.com 06-20/36-20-356

Az elmúlt évszázad összefoglaló mítoszai most vannak születőben a történelmi emlékezet színterein. Ezek a kibontakozó, új mítoszok sokfajta tévhittel és spekulációval keverednek. Elterjedt és frappáns mitológiai keretként szolgál például az a manapság gyakran emlegetett rövid XX. század, mely tételesen 1917 és 1989 között zajlott. Amelyet az Auróra ágyúdörgése indított volna tehát, s amelynek a berlini fal lebontása vetett véget. Ám korántsem indokolatlan, ha egy hosszú és megrendítő XX. századot képzelünk el. S e célból felidézhetünk akár egy olyan tágas korszakot is, amelyik dátum szerint 1881. március 31-én vette kezdetét. Akkor tehát, amikor a terror módszereit útjára bocsátó narodnyikok végrehajtották sikeres merényletüket II. Sándor cár ellen. És feltételezhetjük, hogy az egyéni, majd intézményes állami terror évszázadát a World Trade Center összeomlása 2001. szeptember 11-én látványosan le is zárta, nyugtalanítóbb szintre emelve a jövő lehetőségeit. Ebben a jövőben (és múltban) valamennyien benne vagyunk. Nemigen kételkedhetünk abban, hogy a terrorral kapcsolatos probléma súlyos és meghatározó XX. századi alapélmény. És azt sem állíthatjuk, hogy túl vagyunk rajta. Camus drámája mitikus távolságból vetíti elénk a terrorizmus problémakörét. A történet szereplői forradalmi szocialisták (vagyis az úgynevezett eszerek, akiket aztán - az erőszak mítoszának egy jóval későbbi, monumentális fázisában - a bolsevik terror maradéktalanul likvidált). Ám itt a genézis pillanatában vagyunk, a kezdetek szinte ártatlan és heroikus állapotában. És abban az állapotban, amikor a meggyőződés és az önfeláldozás ihlete mögött már körvonalakat nyer az erőszak lehetőségeinek minden későbbi perspektívája. Ha a történeti és társadalmi vonatkozásokra tekintünk, Az igazaknak ez a tárgya. Emberi oldalról nézve azonban egy megrendítő szerelmi dráma tárul elénk, mely Albert Camus művét a tragikus szerelem legnagyobb ábrázolásai közé emeli. A Soltis Lajos Színház fiatal, bár nagy feladatokra hivatott társulatával arra vállalkoztunk, hogy egy hasító erejű problémát hozunk érintésnyi közelségbe, de a maga legendás összefüggéseiben, távlatosan. S ez felkínálta számunkra azt a kihívást, hogy képesek legyünk megidézni extrém élethelyzeteket, s hogy feltárjuk a szenvedély és az emberi lélek sokféle végletes állapotát. Szereposztás: Iván Kaljajev B. Péter Pál Sztyepán Fjodorov Bruckner Roland Dóra Dulebova Nagy Zsuzsi Borisz Anyenkov Károly Bálint Alekszej Vojnov Kazári András A nagyhercegnő Nagy Zsuzsi Szkuratov Nagy Gábor Foka Pesti Arnold Őr Marton Márió Díszlet: Marton Miklós, Katona Imre Jelmez: Sz. Bertalan Edit és a társulat

Vissza a Hírekhez