Fontos célkitűzésünk volt, hogy a celldömölki közönséget kiszolgáló repertoárt hozzunk létre, olyan előadásokkal kínáljuk meg a helyi nézőket, ami nekik szól és ezzel párhuzamosan mi is örömünket leljük a színrevitelben, megtaláljuk a kihívásokat és a fejlődési lehetőségeket a munkában. A nézőszám növekedésünk és a rengeteg pozitív visszajelzés alapján mondhatjuk, hogy ez sikerült!

#jóacsapat, #teltház #köszönjük

Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy fellendült az érdeklődés a munkánk iránt. A közösségi színházi működésünk jó úton van afelé, hogy a közönségünkből is közösséget varázsoljunk. Ez régi álmunk volt: Az előadások hírét viszi a zöldséges, a patikus, a postás, csalogatják hozzánk a barátaikat, családtagjaikat, ettől aztán nagyon jó hangulat kerekedik az előadások alkalmával.

#jóacsapat (Boznánszky Anna mondása)

Az elmúlt év összes próbafolyamatára elmondható, hogy igazi csapatmunka. A csapat részévé vált minden alkotó, ideértve a rendezőket, dramaturgokat, látványtervezőket, kivitelezőket. Sikerült elérni idén is, hogy sok új ember érzi otthon magát Celldömölkön és visszavágynak hozzánk.

Nem lehet csak egy próbafolyamatot kiemelni.

Az Almagránát című utcaszínházi produkció próbái 5 hónapon keresztül tartottak, nagyon tördelt struktúrában: volt, hogy hosszú hetek maradtak ki más munkák miatt. A tréninget és tervezést a rendező Komáromi Sanyi vezette, ezúton is köszönjük neki a sok türelmet, amit a próbák alatt tanúsított. ???? Sanyi olyat álmodott, ami néha úgy éreztük, meghaladja a képességeinket, de a végeredmény magáért beszél. Egy gigaprodukció született, ami akár nemzetközi színtéren is megállná a helyét, reméljük lesz alkalmunk megmérettetni. Az óriásbábos teremtéstörténettel a nyár folyamán sok szabadtéri rendezvényre szeretnénk eljutni.

A nagy csapat-élményeket a Szentivánéji álom és A cigány c. előadások színrevitele adták. A Szentivánéjiben 16 szereplő van, óriási munka volt összeszervezni az embereket és aztán koordinálni. (Pepe - Nagy Péter István, az előadás rendezője - a próbaszünetekben szívesen emlegette fel a Vaknyugat próbáit, ahol csak 4 színészhez kellett igazodni.) A varázsát is ez adta a munkafolyamatnak, végre mindenki itthon volt és együtt lehettünk. A színrevitel a kollektív alkotás jegyében telt, a szokásos alkotói szerepkörök szinte lebomlottak. Úgy lettünk részesei az álomnak, hogy a drámai cselekmény elmesélése mellett nagyon is rólunk, a színházunkról, a munkánkról és a működésünkről szól. Az előadás végig játszik azzal, hogy szerepen kívül jelen vagyunk önmagunk is: Nagy Gábor igazgatóként éppúgy, mint Égeusként, vagy a Gregorich-testvérek zenészként, tündérekként és mesteremberekként.

A k2 Színház rendezőpárosával – Benkó Bencével és Fábián Péterrel A cigány c. előadás színreviteléhez fogtunk neki rögtön a Szentivánéji-bemutató után. A nagy energiákat megmozgató Shakespeare-t követően kétségeink voltak, hogy lesz-e elég erőnk, kitartásunk, ötletünk az újabb munkához, és hát a Szentivánéjis „jóacsapat” élmény után kerülhetünk-e ezzel stábbal is „egybébb”??? Hm.

3 hét állt rendelkezésünkre, hogy Szigligeti Ede 3 felvonásos népszínművét maivá, a miénké és celldömölkivé tegyük. A tempó heves volt, de az elszántság és a tartalékenergiák kifogyhatatlanok! Nagyon hosszú ideig csak Bence és Petya tudta, hogy mit is akarnak ebből a népszínmű-átiratból kihozni. Mi a főpróba után bekövetkezett álló taps környékén kezdtük el felfogni, hogy ez telitalálat, Celldömölknek lett saját története, amit az emberek rajongásig megszerettek!

Az Almagránát c. utcaszínházi produkció részben egy Erasmus + projekt keretében valósult meg. Ljubljánában részt vehettünk a Kud Ljud nevű formáció egy hetes workshopján, Komáromi Sanyi így foglalta össze a tapasztalatokat: Ljubljanában nem színpadi és színházi körülmények között dolgoztunk, hanem egyrészt egy polgári lakás szobáiban (vagyis a társulat bérelt lakásában) beszéltünk és relaxáltunk, majd minden egyes napot az „utcán töltöttünk”, vagyis élesben tréningeztünk. A Kud Ljud gyakorlatai önmagukban is performansz értékűek voltak, nem volt ritka, hogy a járókelők is beálltak a bemelegítő gyakorlatainkba, és velünk együtt játszottak. Ezt követően néhány instrukcióval máris a járókelőkkel keveredtünk közvetlen színházi viszonyba – az ő bevonásukkal kreáltunk szituációkat, és rögtönöztünk gyakorlatokat, játékokat, színházi formákat. A közös mozgás, a ritmus, a közös éneklés állandó elemei voltak a tréningeknek, és bármi, amit csináltunk, rögtönzött előadássá vált.

36 alkalommal játszottuk a Rigócsőr király című mesénket. Ezt januárban mutattuk be, volt ideje sokat futni és különben is a meseelőadásokból játsszuk a legtöbbet. Áprilisban Herczeg Tamás rendezésében mutattuk be az Amika cukrászdája című Kolozsi Angéla mesét, majd novemberben A könnyehulló madár c. produkciót Komáromi Sándor rendezésében.

Ha több pénzből gazdálkodnánk lehetőséget tudnánk teremteni arra, hogy azok a társulati tagok, akik színházcsinálással akarnak foglalkozni, nálunk megtehessék. Erre azonban továbbra sincs lehetőségünk, így sokaknak el kell engednünk a kezét, aki a munkája miatt nem tudja vállalni a próbákat, előadásokat. A társulat így folyamatosan újul. A megújuláshoz kellenek a vállalkozó szellemű fiatalok. Feladatunk az ő folyamatos felkutatásuk, megragadásuk a képzés által. Szeretnénk – előadás létrehozásától függetlenül is – szakmai képzéseket, workshopokat a társulat számára. Szeretnénk megtalálni az ideális egyensúlyt a munkánk számos pontján: turnék és helyi előadások, mese és felnőttelőadások, munka és magánélet, tréning és próbafolyamat.

Valós érdekképviselet, lobbi.

Elsősorban bérekre fordítanánk, mert a rengeteg munkát a kevés munkatársunk nagyon alacsony fizetésért végzi. Ezen a helyzeten egy ilyen álombeli szituációban biztosan javítanánk. Aztán az épületünkre is fordítanánk belőle, felújítási, átalakítási munkálatokra szinte nincs támogatás és ha ez egy bármire felhasználható keret lenne, akkor az épület padlásán végre kialakítanánk a régóta tervezett közösségi teret, amely alkalmas lenne próbatérnek és csoportos foglalkozásoknak is.