Igazából én nem pont ebben az előadásban játszottam. Az egyetem alatt Blaskó Bori, aki tanárunk volt szólt, hogy kapott egy megkeresést a Csiky Gergely Színházból, hogy rendezze meg a Bogyó és Babócát és velünk képzeli el. Négyen voltunk benne azosztálytársaimmal, összeszokott csapat és rendező. Imádtuk a próbafolyamatot, igazi szeretetmunka volt, mindent együtt találtunk ki, és nagy sikerrel játszottuk két évig. Aztán vége lett az egyetemnek és szétszéledtünk különböző színházakhoz, lehetetlenné vált az egyeztetésünk, így a kaposvári színház művészei vették át helyben a szerepeket. Nagyon sajnáltam. Idő közben Bori Tatabányán is megrendezte az előadást, de a covid után ott istörténtek változások, szükség lett például egy Babócára. Tehát ebbe az előadásba igazábólbeugrottam, de már gyakorlott Babócaként.

Itt tényleg minden előadás más, nagyon izgalmas. Az legemlékezetesebb egy árvaházban volt, pár éve karácsony körül. Még ma is összeszorul a szívem, ha eszembe jut. Csillogó szemmel ültek és nézték az előadást olyan gyerekek, akik valószínűleg előtte sosem voltak színházban. Nagyon aktívak voltak és nagyon élvezték. Kicsit még maradtunk velük játszani, aztán hazamentünk. Szomorú volt belegondolni, hogy nekik nincs haza, de talán adtunk

nekik egy vidám szép élményt karácsonyra.