Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy furfangos legény, akit Csalóka Péternek hívtak. Nem ok nélkül kapta ezt a nevet, mert Péter bizony mindenkit meg tudott vezetni, aki túl nagyra tartotta magát, vagy túlságosan elhitte, hogy nála okosabb már nem járhat a világon. Egyetlen ember volt, aki átlátott rajta: a kishúga, Csalóka Eszter.

Egy napon Péter a városba vetődött, ahol legelsőként a bíróval akadt össze. A bíró, aki nagyon kíváncsi volt, vajon igaz-e Péter híre, kölcsönadta neki a lovát, hadd bizonyítsa be, mire képes. Péter úgy tett, mintha nem tudna lovagolni, mindenki csak nevetett rajta. Ám amint kiért a városból, elvágtatott a vásárba. Ott aztán eladta a ló farkát, a lovat meg „elsüllyesztette” a mocsárban.  Mikor a bíró kiment megnézni, csak a farok látszott ki a sárból, belátta, hogy igazat mondott Péter...

Később a kocsmában is összefutottak. Péter csodakalapot árult, amely állítólag minden evést-ivást kifizetett, ha a földhöz vágták. A bíró megvette, de hamar rájött, hogy a kalap nem fizet helyette semmit. Mégis újra bedőlt, amikor Péter egy tűz nélkül főző csodaüstöt kínált neki, majd hozzá egy „elengedhetetlen” tuskót is. A bíró csak akkor értette meg, hogy megint rászedték, mikor az üstje hideg maradt, a paprikás pedig el sem készült.

Haragjában a bíró elhatározta, hogy Pétert végleg áristomba csukatja. Amikor azonban rátalált, Péter hirtelen összeesett, mintha holtan rogyott volna a földre. Eszter ekkor elővette a sípot, amelyet Péter mindig magánál hordott és belefújt. Péter abban a pillanatban felült, mintha csak álomból ébredt volna. A bíró elámult: ilyen csodát még nem látott. Péter elmondta, ha ebbe a sípba belefújnak, még a holt is felkel.

A bíró megvette a sípot is, de amikor otthon kipróbálta, hiába fújt bele: a csoda nem működött. Akkor már késő volt megint haragudni, Péter pedig messze járt, Eszterrel együtt, nevetve, könnyű szívvel.

Így tanulta meg mindenki a faluban, hogy aki túl nagyra tartja magát, azt könnyű rászedni, de aki okos, az tud nevetni magán is. Csalóka Péter pedig, ha meg nem halt, még ma is járja a világot, és mindenütt nevet, ahol van, ki hallgassa meséjét.